Hazugságban élnénk ha csak a jó arcunkat mutatnánk mások előtt miközben van egy vad oldalunk is.
Nevetek és sírok, elbukok és felállok, elvesztek és találok, adok és elfogadok,változok, közben magam maradok, élek de néha meghalok.
Vannak a spanok, és vannak kikre szarok. Van a családom, hol egyenrangú vagyok. Neked csak Senki vagyok, a nevem ennyi. Nem akarok megfelelni, másoknak díszelegni. Van életem, sok tervem van célom. Te csak szarj rám, én bevégzem a sorsom.
Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.
Múlton rágódni? Nem fogok!... Változtatni? Nem tudok!... Tettem amit tettem, nem bánom!... Vannak és lesznek hibáim, melyekből tanulok!... Ki mit mondd, nem érdekel!!!... Vannak irigyek, ellenségek, barátok... Viszont életem csak egy van, úgy élem, ahogy jó nekem.
Annyi ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: te ezt úgy sem tudod megcsinálni. Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, fordulj meg, és mondd: akkor most figyelj és tanulj.
Látod a terhes lányt? Megerőszakolták. Azt a fiút, aki írja a háziját? Tegnap lebeszélte egy barátját az öngyilkosságról. Nézd a punkot a parkban sörözni a haverjaival! Most diplomázott mérnökként. Az a lány agyonsminkelve önbizalom hiányos, ez kell, hogy szépnek lássa magát. Ott egy lány, aki ócska ruhákban jár, a családjának ennivalóra sem telik. És az a kövér nő, a betegsége miatt néz ki így. Sose ítélj el másokat, nem te éled az életüket.
Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr, és van aki elmenekül, de néha van aki küzd, és néha van aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel.
|