Egy nőt nemfeltétlen a póthaj, műköröm és hasonló dolgok tesznek ribanccá, hanem a tettei.

 

Csajok... Sokszor idióta srácokba zúgunk bele, elkövetünk pár buta hibát, szeretjük megjátszani a hülyét és hangosan röhögni, de mi, lányok, egy dologban vagyunk igazán jók: erősnek maradni.

 

Tudod mi az szeretni valakit, s letagadni, hogyha kérdezik? S ha jön közömbös arcot vágni. Belefoglalni, hogy sosem gondolsz rá. Lekicsinyíteni, elítélni szavakban. Tisztelni, becsülni gondolatban? Más szemében talán semmiség. De tanuld meg ez a NŐI BÜSZKESÉG!

 

Ha belenézel egy lány szívébe meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat. De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben.

 

Teljesen fölösleges megtiltani valamit egy nőnek, mert úgyis az lesz, amit ő akar.

 

Egy nőnek két nagy gondja van: hogy nincs mit felvennie, és ezt a semmit nem tudja hol tárolni.

 

A lányok bonyolultak. A hozzájuk járó használati utasítás 800 oldal, amiből legalább négy fejezet hiányzik, rosszul van fordítva, és alig érthető.

 

Ha egy nő a problémáiról beszél neked, az nem azt jelenti hogy nyafogós. Hanem hogy megbízik benned.

 

Az a fajta lány vagyok, aki hordaná egy srác pulcsiját, csak azért, hogy érezhesse az illatát

 

Azt mondják csak a jó kislányok írnak naplót mert a rosszaknak nincs ilyesmire idejük. És én? Én csak élni akarok, egy olyan életet, amire emlékezni fogok - még akkor is, ha nem írom le.

 

És egyszer csak megtörténik a csoda: ránézek a nőre, aki ott van mellettem és megfőzte a kávét, újságot olvas, a tekintete fáradt és kiábrándult, a nő, aki ott van és hallgat, mint mindig, aki rávett, hogy "igen"-t mondjak, amikor én "nem"-et akartam mondani, aki rákényszerített, hogy harcoljak azért, amiről - joggal - úgy vélte, hogy életem értelme, aki lemondott arról, hogy mellette legyek, mert engem jobban szeretett, mint saját magát, s aki útnak indított, hogy megkeressem az álmomat.

 

Nem bánom ha a férfiak világában kell élnem, amíg nő lehetek benne.

Ha egy csaj úgy dönt barátok vagytok, szóba sem jöhetsz nála mint randialany, teljesen aszexuális lény leszel a szemében, mint egy tesó. Vagy mint egy lámpa.

Az a fajta lány vagyok, aki élvezi a vadászatot. Megborzongok, amikor arra kerül a sor, hogy valakit magamba bolondíthatok. Egyszer elemeztem a tetteimet és arra a következtetésre jutottam, hogy félek túl közel kerülni valakihez, mert félek hogy megsebeznek. Amikor egy fiú tesz felém egy lépést, én hármat teszek hátrafelé. Egész életemben ezt csináltam...

A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.

A nők időnként olyasmit tesznek, hogy az ember csak áll és bámul. Egész életedben próbálkozhatnál, bizonyos dolgokban mégsem volnál képes olyan könnyedségre, mint ők. A lelkük mélyén valahogy könnyedek... A lelkük mélyén.

Mi lányok már csak ilyenek vagyunk. Nekünk mindig az elérhetetlen kell. A rossz fiú. Aki sokszor megbánt. És aki nem törődik velünk. Aki más lányokkal is ugyanúgy foglakozik, és még talán az sem számít neki, ha barátnője van. De mi reménykedünk, hogy valami különlegeset mégis felfedez bennünk... Majd harcolunk érte. ...Egy ideig még elérhetetlen. Szenvedünk, mert fáj, hogy nem lehet a miénk. Azt hisszük nem bírjuk ki nélküle és hogy nekünk csak Ő kell. Majd szépen lassan kezd elérhetővé válni. Van pár kedves szava, gesztusa...Mi pedig egyre boldogabbak vagyunk. Úgy érezzük, hogy tényleg rá van szükségünk. Aztán egyre elérhetőbbé válik. Majd elgondolkozunk, és feltesszük azt a kérdést magunkban hogy: \"kell ez nekem?\"...gondolkozunk, megjelenik, megint mond pár szép szót, és már tudjuk is a választ...\"IGEN!\". Harcolunk tovább és tovább. Majd elbizonytalanodunk megint. Feltesszük megint magunknak a kérdést. Meglátjuk, ránk mosolyog, \"beleszeretünk\" újra abba a mosolyba, azokba a szemekbe...és a válasz megint igen. Időközben párszor csalódunk, magunk alatt vagyunk. Nem vagyunk biztosak benne, hogy mégiscsak van bennünk valami különleges...De aztán valamiért mégis bízunk benne. Utána megint csalódunk, és bízunk, és így tovább.
De aztán egyre közelebb kerülünk hozzá... egyre jobban fáj ha megbánt, de mégis egyre jobban bízunk benne. Majd egyre inkább elérhetővé válik. Egyre kevesebbszer bánt meg, egyre kevesebbszer csalódunk, és egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy meglátott bennünk valami különlegeset. Észrevesszük, hogy mi is érdekeljük őt, és egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy kellünk neki. Majd egyre közelebb érünk a célhoz...hogy megkapjuk. Mikor már teljesen célba értünk, és meg van az amit akartunk, rájövünk, hogy talán nem is ez kellett nekünk.
Várunk, várunk, és egyre biztosabbak vagyunk benne, hogy valami még sem jó. Jön újra az a bizonyos kérdés: \"kell ez nekem?\". De a válasz most már: \"NEM!\" Tudjuk, hogy úgy is van még 100 meg 1000, és miért pont ez az 1 kéne nekünk?
Ezért hát, otthagyjuk. Majd jön a következő...aki megint csak egy rossz fiú, de valamit mégis meglátunk benne...És kezdődik az egész elölről...mindaddig, amíg el nem érjük azt a kort, hogy családunk legyen. Akkor kiválasztunk egy jófiút és lekötjük vele magunkat. Titokban pedig továbbra is a rossz fiúkról álmodozunk. De persze vannak kivételek...vannak akiknek, nem kell ez az élet és a rossz fiúk, de olyanok is vannak, akik soha sem érik be a jó fiúkkal.

A nő a világ legerőszakosabb férfijával is azt csinálhatja amit akar, ha nagyon okos, elég szép, és kevéssé szerelmes.

Ezek szerint a nők mégsem változtak annyit az évszázadok során. A sértett hercegnő eljátszása sosem megy ki a divatból.

A nőknél soha sincsen "utolsó szó": amit ma mondanak, annak holnap esetleg épp az ellenkezőjét cselekszik.

Én három személy vagyok, attól függően, hogy épp kivel vagyok. Az Ártatlan Kislány, aki csodálattal bámulja a férfit, és úgy tesz, mintha lenyűgöznék hetvenkedő történetei a hatalomról és a dicsőségről. A Végzet Asszonya, aki azonnal lecsap azokra, akik bizonytalanok, átveszi felettük az irányítást, és kielégíti a vágyaikat, hiszen nekik már semmi mással nem kell törődniük. Végül pedig a Megértő Anya, aki gondját viseli mindazoknak, akik vigaszra és törődésre szorulnak, úgy tesz, mintha megértené őket, de a panaszok egyik fülén be – a másikon ki. Maga melyiket szeretné megismerni?

Mi, nők annyit tudunk gondolkodni feleslegesen. Már előre aggódunk olyan dolgok miatt, amik meg sem történtek. És persze rágódunk a múlton is, ami már rég elmúlt. Egy olyan álomvilágban élünk, ahol a dolgok már, vagy még nem léteznek, s közben elszalasztjuk az egyetlen lehetőségünket: a jelent.

Isten megteremtette a nőt, Évát, de az nagyon unatkozott egyedül. Odamegy Istenhez, hogy szeretne valakit maga mellé:
-Jól van Éva, teremtek neked valakit. Butább lesz mint te, érzelemmentes, de a testi igényeidet ki tudja elégíteni. Csak egy dolgot kell megtenned: elhitetni vele, hogy őt teremtettem elsőnek. Legyen ez a mi kis titkunk. Tudod, a miénk, nőké.

Két nő lakik bennem:az egyik meg akar ismerni minden kalandot,át akar élni minden örömet és szenvedélyt,a másik viszont hétköznapi életet szeretne,biztonságot,nyugalmat,boldog családot.Én vagyok a háziasszony és a szajha,két lélek egy testben,akik egymás ellen harcolnak.Egy nő találkozása önmagával egyszerre játék és komoly kockázat.Isteni tánc.Amikor megtaláljuk önmagunkat,két isteni erő csap össze bennünk,két univerzum ütközik össze.S ha a találkozásból hiányzik a kellő alázat,az egyik univerzum elpusztítja a másikat.

Mi nők sokszor csináljuk azt, hogy nem mondjuk ami zavar vagy bánt minket. Miért nem? Talán mert tudjuk, mi leszünk azok akik a végén rosszul jönnek ki a dologból? Mikor a szemünkbe mondják.. mi pedig jól van, semmi baj. De tudjuk hogy ez volt az ami tönkretette a mai napunkat. Vagy a hetünket. Abban a pillanatban nem érdekel engem senki és semmi. Utálok mindent és mindenkit! És hiába próbálok, nem tudok kedves lenni. Csak azért mert nem mondom, hogy ez nekem így nem jó, és én nem így szeretném. -Elmegyek bulizni. Mondanám hogy kérlek ne menj el, maradj velem. De nem mondhatom. Vagy hogy zavar hogy alig találkozunk.. De minek mondjam ha nem lehet rajta változhatni?! -Minden jó így! És mosoly. Megint hazudtam.

Ha én mondhatnám meg a nőknek, hogyan válasszanak férjet, hát azt tanácsolnám, csinálják pontosan úgy, mintha lovat vennének: Egy: keresd a fajtiszta, erős fogú, erős lábú példányt! Kettő: kerüld azokat a teremtményeket, amelyek kicsit is rúgósak vagy harapósak! Három: könyörtelenül hagyd ott, ha csak a legkisebb hajlandóságot mutatja a lustaságra! Négy: a csökönyös szörnyetegekre ügyet se vess! Egy kis keményfejűség persze elkerülhetetlen, talán nem is árt, de ha túl sok van belőle, az veleszületett ostobaságra utal. Röviden tehát: olyat válassz, amelyik még nevelhető!

A nők azért nem fociznak, mert 11 nő sosem venne fel ugyan olyan ruhát nyilvánosság előtt!

Csak a szerelmes férfi féltékeny, de a nők szerelem nélkül is azok.

Akadnak olyan lányok szép számmal, akiknek ha szárnyuk volna, nem angyalok, de sokkal inkább tökéletes libák lennének.

A férfi gyakran megunja a szerelmet. A nő mindig csak a szeretőjét unja meg.

A rendes lány elpirul a moziban a szex jelenetnél.
A rossz lány arra gondol, h ő jobban csinálná.
A rendes lány csak akkor gombol ki néhány gombot, ha nagy a hőség.
A rossz lány kigombol néhány gombot és rögtön nagy a hőség.
A rendes lánynak mindig csak egy hitelkártyája van, és azt is csak ritkán használja.
A rossz lánynak csak egy melltartója van és azt is csak ritkán hordja.
A rendes lány mindenhová visz magával fogkefét.
A rossz lány mindig tart magánál óvszert.
A rendes lány azt feleli:Nem!
A rossz lány azt válaszolja:Mikor?
A rendes lány úgy gondolja nincs teljesen felöltözve gyöngysor nélkül.
A rossz lány azt hiszi, h egyetlen gyöngysorban is teljes az öltözéke.
A rendes lány körömcipőt hord a munkahelyén.
A rossz lány körömcipőt visel az ágyban.

Tudják, kik a világon a legádázabb nőgyűlölők? Maguk a nők. Mit gondolnak, miért futnak utánunk, férfiak után? Csak azért, hogy vetélytársnőiket megalázzák és kínozzák. Az Isten azért ültetett gyűlöletet a nők szívébe a többi nő iránt, mert azt akarta, hogy az emberiség szaporodjék.

Egyvalami teljes képtelenség: rávenni a nőket, hogy hallgassanak a józan észre! Mintha hiányozna egy kerekük! Beszélhetnek nekem a női ösztönről, ország-világ tudja, hogy könnyű prédái a szélhámos csirkefogóknak! Tíz között egy sincs, aki rájönne, hogy gazemberrel áll szemben; kihasználhatja őket bármelyik jóképű, sima modorú csibész!

Egy nő titok nélkül nem létezik, mert egy nő titkok nélkül nem lenne nő.

Minden nőben benne az örök női: a kíváncsiság, hiúság, könnyen hevülés. Mindenki ismeri és ecseteli a nő hibáit és bűneit is, de mindezek a hibák és bűnök eltörpülnek amellett a fontos szerep mellett, amit a nő a férfi életében betölt.

Isten a férfiakat erősebbnek, de nem feltétlenül intelligensebbnek teremtette. A nőket intuícióval és nőiességgel ajándékozta meg. Ez a kombináció - megfelelően használva - elegendő ahhoz, hogy túljárjanak bármelyik férfi eszén.

A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket. Én nem hibáztatom a férfiakat. Magam is ezt tenném. Nem szeretem azokat az embereket, akik öregek, csúnyák vagy betegek, vagy akik nyavalyognak a bajaik miatt, vagy akik nevetségesek, és páváskodnak, megjátsszák, hogy milyen fontos meg értékes emberek. Azt mondod, kegyetlen vagyok? A világ kegyetlen! S előbb-utóbb velem is kegyetlen lesz!

Minden nőnek három állatra van szüksége életében: egy jaguárra a garázsban, egy tigrisre az ágyban és egy ökörre, aki mindezt fizeti!

Olyan lány vagyok, aki simán végignézi a horrorfilmeket és nem ijed meg - de összerezzen valahányszor a piritós kiugrik a kenyérpiritóból.