Sajnálom, de néha féltékeny leszek már annyitól is, ha csak arra gondolok, hogy mással boldogabb lennél, mint velem vagy. Tudom, hogy nem én vagyok a legcsinosabb, legokosabb, legviccesebb és legizgalmasabb lány a világon, de azt is tudom hogy teljesen mindegy milyen sokáig keresnél, sosem találnál még egy embert, aki úgy szeretne Téged, mint ahogy én.

Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem.. Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.

Kellenek a percek, hogy élni tudjak. Kellenek az órák, hogy változtassak. Kellenek a napok, hogy láthassam őt. Kellenek a hónapok, hogy megszeressem. Kellenek az évek, hogy enyém legyen, de egy élet is kevés, hogy elfelejtsem!

Nem számít hányszor buktál el. Nem számít mennyire ismered már. Nem számít hányszor ábrándultál ki belőle. Újra és újra...újra és újra... beleszeretsz.

Néha nem vágyunk a világon semmi másra, csak egy nagy nagy ölelésre attól a valakitől...

Annak, akit szeretsz, másképp mondod ki a nevét. Valahogy biztonságban van a neve a szádban.

Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen.

Amikor találkozik a pillantásunk, kimelegszem. Amikor véletlenül hozzámér, az egész testem bizseregni kezd. És ez komolyan rám hozza a frászt!

Tudom, hogy minden porcikámmal, minden sejtemmel, minden csepp véremmel szeretem, forr bennem a szerelem, de nem tudom kimondani. Ha olvas a gondolataimban, nem kell kimondanom. Tudnia kell.

Biztos lehetsz abban, hogy szerelmes vagy, ha mindegy, hogy mennyit veszekedtek, valahogy mindig kibékültök. Mindegy, hogy mennyire idegesít fel, akkor is csak szeretni tudod, és akárhogyan is próbálkozol, nem tudsz nélküle élni.

Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán.

Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti... mert szeretem.

A szerelem nagyon rossz hatással van a férfiakra. Megzápul tőle az agyuk. A nők éppen ellenkezőleg, pompásan érzik magukat, szinte sugárzanak, és kétszer olyan csinosak, mint egyébként. Vicces ugye, hogy a szerelem jól áll a nőknek, a férfiak meg olyanok lesznek tőle, mint a beteg birkák.

A szerelem rosszra csábít. Gyakran csak ideiglenes, mindazonáltal a szerelem a legelképesztőbb dolgokra képes rávenni egyébként ésszerűen viselkedő élőlényeket.

Köztudott, hogy a szemek beszélnek. Két idegen minden különösebb erőfeszítés nélkül felfedheti kölcsönös érdeklődését és vonzalmát egyetlen pillantásban.

A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.

Hogy jön be a fény egy házba? Úgy, hogy nyitva vannak az ablakok. És hogy jön be a fény egy emberbe? Úgy, hogy az ajtó nyitva áll a szerelem előtt.

Kimondhatatlan nagy dolog ám az, hogy akik a fiatalság harcaiban együtt éltek, az öregség ösvényein is együtt lépdeljenek!

Apám azt mondogatta, hogy az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, az az érzés kitörölhetetlen.

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem.

Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: "Miért szeretsz te engem?" Azt felelte: "Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel."

Sokszor hallottam már, hogy a szerelem inkább kötődik a másik fél hiányához, mint az együtt töltött percekhez. Nem tudom, így van-e, de azt biztosan tudom, hogy ha alszom, rólad álmodom, ha pedig ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaidban lehessek. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalokat pedig veled akarom tölteni!

Megcsókol, olyképpen, mintha először. Derekamat ölelő keze a fenekemre csúszik. Magához szorít, a levegőbe emel.

Szeretnék mindennap így felébredni, a szemed tüzében égni, és az illatodban fürdeni.

Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.

Ha azt mondom: szeretlek, azt nem megszokásból teszem, hanem azért hogy emlékeztesselek: te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem.

A barátnőd akarok lenni. Nem a legjobb barátod, nem a bizalmasod, nem az a másik lány.. én akarok az lenni, akit szeretsz, ölelsz, akit felhívsz éjjel, akinek a homlokára puszit adsz, és akinek azt mondod: “hiányzol”.

A szerelem az amnézia olyan fajtája, amikor elfelejtjük, hogy van még úgy egymillió másik srác a Földön.

Ha szeretsz, az semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz, és szeretnek, az már minden!

Azt a percet feledni nem lehet, mikor édes csókod az ajkamon égett.
Karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz, s én is szeretlek téged!

Az emberek a sötétben mihez kezdenek? Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett. Kinyújtom a kezemet, hátha te is azt teszed. Együtt akarok veled lenni a sötétben.

Zárj be a szívedbe, és dobd el a kulcsot, hogy midig veled lehessek!

Tudod, hogy szeretlek… ilyen…nagyon…valójában ettől sokkal jobban, csak hát eddig tudtam kinyújtani a karjaimat!

A szerelem olyan, mint egy álom. Néha szép, néha fájdalmas, de igazán szeretni valakit csak akkor lehet, és pedig azt aki téged nagyon szeret!

Bűn az élet, meghalni félek, van egy srác, akiért élek. Van egy bűnöm, fáj és éget, pedig csak két szó : Szeretlek téged!

Ha szeretsz ad a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.

Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már olyan messze.

Néhány csajnak a hét minden napján más pasija van, nekem csak egy - de örökké.

A szerelem olyan, mint a hullámvasút; először félsz felülni rá, de mikor vége, azt kiáltod: menjünk még egyszer.

A szerelem olyan, mint egy földrengés: kiszámíthatatlan, kissé ijesztő, de mikor már túl vagy a nehezén, rájössz hogy mennyire szerencsés is vagy.

Mondd meg neki hogy szereted, hiszen nincs mit veszítened, de mindig bánni fogod, ha nem teszed meg.

Amikor a tekintetünk találkozik ez az érzés bennem több, mint amit el tudok viselni.

Ha két férfit szeretsz egyszerre, akkor a másodikat válaszd, mert ha igazán szeretted volna az elsőt, nem zúgtál volna bele a másodikba.

Nincs szükséged jelmezre és szuper erőkre ahhoz hogy az én hősöm legyél.

Tudod miről álmodozom? Arról, hogy hallom, valaki az ablakomat dobálja kövekkel, és végül észreveszlek Téged, ahogy a kertünkben állsz.

A szerelem egy szó ami rengeteg érzést foglal magába. Ezt érzem mikor megérintesz, mikor megcsókolsz, és mikor rád nézek.

Ha szeretsz valakit, a nevét egy körbe írd és Ne egy szívbe, mert a szív összetörhet, de a kör gurul tovább.

A szerelem egy játék, amit ketten játszanak, de CSAK ketten.

Egy férfi képes akár egy millió nőt is szeretni, de az az igazi férfi aki egyetlen nőt szeret több millió módon.

A szerelem annyi, mint odaadni a szíved valakinek, és közben azt remélni, hogy nem fogja összetörni.

Ebben a percben 6.470.818.671 ember van a világon. Több mint 6 milliárd lélek. És néha mégis csak egyetlen egyre van szükségünk.

A szerelem olyan szó, amit nem tudsz jellemezni. Épp úgy nem, mint a rózsa látványát, az eső illatát vagy mint az ‘örökké’ szó hosszúságát.

Néha jó volna ha nem csesznéd el azzal a pillanatot, miközben nézlek, hogy azt kérdezed: "mi van?".

Ha tudnád mit érzek, nem néznél hülyének amikor mosolyogva figyellek.